Na itt a buszos út írása, mégegyszer bocsi a terjedelme miatt, de nem akartam kihagyni semmit...

Befizettem az utazást 2 főre Zakinthos szigetére, az irodában rendkívül kedvesek voltak velünk. Mondták,hogy az indulás várhatóan a reggeli órákban lesz a Hősök teréről, pontos indulást az indulás hetén levélben kapunk. Ez meg is jött, abban jelezve, hogy szombat éjjel 2 órakkor indul a busz Soroksárról.Hmm, gondoltam felhívom az irodát, megkérdezem, hogy juthat ki az ember Soroksárra éjjel 2-kor.Válaszul azt kaptam, hogy vagy a 199-es busszal, vagy taxival.Azt is megkérdeztem, miért nem a Hősök teréről indulunk,arra meg azt a választ kaptam,hogy ne menjünk át a városon dugóban (éjjel 2-kor).

Odafelé: Lesz, ami lesz, kimentem taxival, mert az utolsó busz nagyon korán ért volna ki, és az egész városon át kellett volna cipelni a csomagokat. Fél 2-re értünk ki, már várakoztak páran. ¾ 2-re odajött egy fiatal srác, és kiosztotta a szálláshoz szükséges papírokat, és közölte, ő nem az irodától van, csak megbízták, hogy jöjjön ki.Mondta, hogy mingyárt jön a busz, majd odébbment.3 óráig nem történt semmi, se busz, se információ, srác telefonálgat, de oda nem jönne tájékoztatni. Fél 4-re megjött egy busz, messze kritikán aluli, bíztam benne, hogy nem a mi buszunk, mert a katalógusban messze nem ilyen busz volt megjelölve.Kiderült, hogy sajnos a mienk. Csomagokat nekünk kellett bepakolni, szóltam a sofőrnek, hogy ne pakoljon az egyik táskámra, de kiderült, hogy nem magyar, és azzal a lendülettel összelapította.Utolsók közt szálltunk fel párommal, hisz előre váltottunk helyjegyet, de kiderült, hogy a nem ilyen buszra szól, így maradt egy hely, ami a hűtő mögött volt, és semmi hely nem volt a lábunknak. Hiába kérdeztük a fiatalembert, hogy hogy is van ez, ő nem tudott semmiről, majd leszállt, és elindult a busz.Kerestem a magyar idegenvezetőt, nem találtam, kérdeztem a sofőrt, ő csak annyit mondott, nyerázumi. Érdekes, mert az irodában 3 idegenvezetőt mondtak a buszra, és 4 sofőrt. Ellenben 2 sofőrünk volt, akik még angolul sem tudtak (később kiderült 40 órás útra az ígért 30 helyett) és idegenvezetőnk nem volt.Mivel nem ismertünk senkit próbáltunk elaludni. Pont a sofőrt láttam, és nem sokkal indulás után azt vettem észre, hogy aki vezet, hamarabb elaludt nálam. Jesszusom, gondoltam, de felébredt, mielőtt belezuhantunk volna az árokba, és visszarántotta a kormányt. Szóltunk a buszon a többieknek, akik színtén észrevették. Próbáltunk beszélni a másik sofőrrel, de azt mondta kipihentek, így meg sem álltak. Az első állomás a határon volt, többször elbőbiskolt közben a sofőr, ott leszálltunk, és nem akartunk így visszaszállni. Mivel vasárnap volt, az irodát nem lehetett felhívni, a sofőr meg nagy nehezen megértette velünk, hogy ha nem szállunk fel, ő akkor is továbbmegy. Nem volt mit tenni, hát felszállttunk, de kértük, hogy a másikuk vezessen. Közben kiderült, hogy a tomográfot Soroksárnál kicserélték, így ellenőrzésnél nem derül ki, hogy nem voltak kipihenve. A magyar határon kiderült, hogy nincs utaslista, így azt ott kellett megírni. Valahogy nem akart összejönni, mert 4 emberrel kevesebb volt a buszon. (később kiderült, hogy be kellett volna mennünk Kecskemétre, hogy ott felvegyünk még 4 utast, de róluk megfeletkeztek a sofőrök, így későbbiekben sem foglalkoztak velük) Az úton többször kértük a sofőrünket, hogy álljon meg, nem tette meg, mutatta, hogy van a buszon toilett, bár az elindulás előtt is tele volt, megjegyzem nem tőlünk (ezt később sem ürítették).Volt,hogy olyan helyen álltunk meg, ahol toilett sem volt, csak fa, bár előtte hagytunk el egy OMV kutat.Szerbiában többször majdnem karamboloztunk, mert a sofőrünk látta, hogy késésben vagyunk és ott is előzött, ahol ez tiltva volt. Félúton lerobbant a busz, sofőrök káromkodtak, és több, mint egy órán át szerelték a buszt. Továbbmentünk és kértük,hogy tegyenek be filmet,hogy gyorsabban teljen az út,hisz az irodában mondták, hogy az úton napi 3 filmet levetítenek.Kiderült, hogy csak szlovák nyelvű filmünk van. Pedig 2 utast leszámítva mindenki magyar volt. A bolgár határnál kiderült, hogy van társbuszunk is, azon vannak a szlovákok. Nekik 3 sofőrjük és idegenvezetőjük is volt. Persze a busz is valamivel jobb volt a mienknél.Szerencsére ez az idegenvezető tudott angolul, bár később kiderült, hogy magyarul is, de azt nem használta. A buszunkon kezdett kritikus lenni a hangulat így átszállt hozzánk.Hiába kérdeztük, miért nem olyan buszt kaptunk, amiért fizettünk, ő sem tudott semmit. Eljött az éjszaka, és mivel a légkondi nem működött jól ezért az vagy be volt kapcsolva vagy nem, így vagy nagyon meleg volt, vagy nagyon hideg. Mondta az idegenvezető, hogy nagyon kell sietni, mert reggel negyed 6- kor indul a komp, és mivel MIATTUNK amúgy is késésben van a busz, ne nagyon álljunk meg. Beletörődtünk.Nem sokkal ezután megálltunk a szlovák busz kérésére vásárolni fél órát, mi pedig mondtuk, hogy menjünk tovább, nem kell vennünk semmit, de csak nem mentünk. 40 perc múlva elindultunk, majd 5 perc után megint megálltunk a másik busz miatt, kiderült, hogy ott nem voltak jó árak, ezért jöttünk egy másik bolthoz. Ott is meg kellett várnunk őket. Reggel 6 körül már sejtettük, hogy nem érjük már el a kompot, hisz még kb. 9 órányira voltunk tőle. Idegenvezetőnk telefonálgatott,majd kiderítette, hogy 3-kor megy a kompunk. Igaz ezt a napot már a nyaralásunkból vették el. Tapasztalt sofőreink (kiderült, hogy egyik sem járt még Görögországban, sőt távolsági buszvezetők Szlovákiában) megnézték, hogy van egy rövidebb út is a Görög autópályán kívül, ahol nyerhetünk pár órát, a hegyeken át.Tiltakozásunk ellenére arra mentünk. A hegynek felfelé a maximális tempónk 40 km/h volt. Ezen a szerpentines úton is többször tévedtünk el, pedig az utasok, szóltak, hogy rosszfele megyünk. Bementünk Delphoiba is, ott az utaskísérő közölte, hogy legalább láttuk azt is. (ezen a ponton valahogy sem vicces nem volt, se nem lett tőle boldogabb senki). Mivel megfordulni nem tudott a busz, ezért tolattunk a szerpentinen, szakadékkal az oldalunkon. Elmondtam három miatyánkat, így túléltük. Pár órás bolyongás után megtaláltuk az utat, amin menni kellett volna, eredetileg is azon mentünk, csak letértünk róla. Délután 2-kor elértünk egy kikötőbe, több utas is megjegyezte, hogy ez nem a mi kikötőnk mi itt kerestük a hajónkat, persze hatalmas dugóban.Ekkor már 9 órája nem álltunk meg, több utas rosszul volt, de ha elmegy a komp, akkor csak másnap megy a következő, így bírták még egy darabig. Lassan a „tapasztalt” utaskísérőnknek is feltűnt, hogy rossz helyen vagyunk. A mi kikötőnk innen még 70 kilóméterre van, úgyhogy 1000-rel arrafelé vettük az irányt. Odaértünk 3 előtt és 2 hajó volt benn. Az egyiken nagybetűvel a végállomás neve Zakinthos. Dejó,gondoltam elértük, ám kiderült, hogy mégsem azzal megyünk, hanem fél 6 kor indul majd egy azzal. Kérdeztem miért nem ezzel, de kérdésemet valahogy nem akarta megérteni szlovák idegenvezetőnk. 2 órát pácolódtunk a napon, ekkor már az is kitudódott, hogy a busz nem jön át velünk a komppal, hanem magunknak kell a cuccainkat innen kézben vinni. Nem volt mit tenni, néztük, ahogy kifut a hajónk, majd még egy hajó elmegy, nekünk valamiért nem azokra volt jegyünk. Utaskísérőnk biztosított, hogy a túloldalon vár minket magyar idegenvezető, és ott lesz az iroda vezetője is.Végre befutott a mi hajónk is, arra nagy nehezen felcígöltünk.Odaát csak egy magyar idegenvezető várt minket feltessékelt egy buszra, de csak a fele társaságot, a másik felét másik buszra. Kérdeztem tőle, hogy velük mikor találkozunk, mert az egyik párral közös programokat szerveztünk volna, mondta, hogy nemsokára (megjegyzem már csak hazafelé találkoztunk velük). Este fél 8-ra értük el a szálláshelyet, pedig ezt a napot nagyrészt már ott kellett volna töltenünk. Itt kiderült, hogy a prospektusban meghirdetett, és általunk befizetett 11 éjszaka helyett csak 10 éjszaka áll rendelkezésünkre. Sérelmeinket összeírtuk, és a másnapi első és egyben utolsó összejövetelen felolvastuk. Kértük a kihelyezett idegenvezetőt hogy vegyünk föl jegyzőkönyvet, elvette a papírfecnit, amin összeírtuk sérelmeinket, és mondta, hogy azt elküldi az iroda felé. Gyorsan aláírtuk mindannyian, és kértük, hogy vigye el a többi tuashoz is, hogy azok is aláírhassák (természetesen kiderült, hogy ők nem kaptak semmi ilyen papírt, mellesleg azt is kétlem, hogy az utazási irodának elfaxolták volna). Ezen az összejövetelen kellett volna kapnunk egy köszöntő italt, ami a prospektusban benne van, persze valamiért nem kaptuk meg. Az idegenvezető szólt, hogy a prospektusban hirdetett szállásunkhoz járó ingyenes medencéhez csak fogyasztás ellenében juthatunk hozzá, majd fel is olvasta ezt, hogy a prospektus szerint nem ingyenes (megjegyzem szállásunk benne sem volt a prospektusban,így nem tudom honnét olvasta, csak az interneten volt írás a szállásunkról, ott pedig szó sem volt kötelező fogyasztásról a medence használatához). A szállás kítűnő volt, és az ottlétünk alatt nem történt nagyon kifogásolható esemény, eltekintve attól, hogy utaskísérőnk elmondása szerint csak pénteken van piac a sziget fővárosában, odautaztunk, kiderült, hogy az csak pénteken nincs.A iroda által hirdetett fakultatív kirándulások (szerencsére időben kiderült) több mint kétszer annyiba kerültek, mint az ottani irodák álltal kínált utazások, és ugyanazt kaptuk volna, annyi különbséggel, hogy az elején 5 percig magyarul is beszéltek volna hozzánk.

Hazafelé: Ottartózkodásunk eddig másfél nappal rövidebb volt, mint amiért fizettünk, a hazautazás napján már reggel fél 10-kor kitettek a szálláshelyről, bőröndöstül, mindenestül. A papírunkon az állt, hogy a csomagokat az egyik appartmanban lehet hagyni, ám nem így volt, így fél 10-től már semmit nem lehetett csinálni a csomagok őrzésén kívül. Az iroda által kiadott papíron az szerepel, hogy indulás 18 órakor, idegenvezetőnk közölte, hogy a komp és a busz miatt délután 13.30-kor lesz. Így még egy nappal kevesebb lett nyaralásunk. Ekkor többeket sírógörcs kerülgetett, hisz nem ezért fizettünk. Nem sokkal 14 óra előtt meg is jött a busz, ami elvitt a komphoz, majd ott megint felpakolni, és a túloldalon le. Ott már várt minket a busz. Itt jött a hidegzuhany. 16 órakkor közölték, hogy nem indulnak el este 20 óráig, a tomográf miatt. Igaz, itt már 3 sofőrünk volt és az egyik tudott egy kicsit magyarul, gyors fejszámolással kiszámoltuk, hogy ők már ott állnak 4 órája, és akár indulhattunk volna egyből is. Érdekes odafele elég volt a két sofőr. Feltettük csomagjainkat és kértük, hogy legalább a légkondit kapcsolják be, mert a tűző napon a buszon szauna volt, és megromlanak a becsomagolt szendvicsek. Bólogattak, hogy értik. 2 óra múlva kiderült, hogy nem kapcsolták be, mert nagyon sokba kerül. Többen ekkor már hisztériás rohamot kaptak, egyesek a tűző napon napszúrást, hisz a kikötőben álltunk a kamionok között. A gyerekek szintén a rosszullét határán voltak. Az Budapesti irodát többször is felhívtuk telefonon semmit nem tettek, kértük, hogy szólítsák fel a sofőröket, hogy kapcsolják be a légkondit, ezt sem tették meg. Miközben álltunk a busz mellett, ami megjegyzem épphogy kicsivel jobb volt, amint amivel odafelé mentünk, láttuk, hogy az egyik hátsó kerekünk, erősen meg van kopva, mondhatni barázda nem volt rajta. Többen próbálták lefotózni, persze a sofőrök figyeltek erre, és nem engedték, sikerült 2 képet készítenem. Végre lejött a várva várt óra és elindulhattunk hazafelé. A busz csaknem másfél óra alatt elviselhető hőmérsékletű lett, hisz itt sem működött a légkondícionáló, és kiderült, hogy mindenki csomagolt élelmiszere megromlott, vagy legalábbis erősen kétes lett (többen azzal viccelődtünk, hogy legalább melegszendvicsünk van). Mivel közölték velünk, hogy sofőrjeink tapasztaltak, és láttuk is, hogy jól vezetnek, aludni tértünk. A Görög autópályán, minimum 100km/h-s tempónál hatalmas csattanásta ébredtem, egyből tudtam, hogy defektünk van. Szerencsére meg tudtunk állni baleset nélkül. Több mint fél órán át tartott a kerékcsere, és addig nem engedtek senkit leszállni a buszról, nehogy fotózzanak. Később kiderült, hogy a feltett pótkerék rosszabb állapotban volt, mint az eredeti, ebből már a fémszálak is kilógtak, megjegyeztem a sofőrnek, hogy ez életveszélyes, nem törődött vele (szerencsére ezt is sikerült lefotóznom). Fő az utasok biztonsága. 9 és fél óra után tartottuk meg a 3 óránkéntre ígért pihenőt, amikor már a társaság hölgytagjai hisztériás rohamot kaptak.Ennél a magyarul tudó sofőr a megállás után ennyit mondott a mikrofonba: „Na 20 perc!”. Menet közben valamiért kitérőt tartottunk Tessalonikiben, ahova be sem kellett volna mennünk, de a sofőrünk eltévedt. Persze ott a legnagyobb dugóból csak másfél óra múlva tudtunk kievickélni, és rátérni az autópályára,amiről le sem kellett volna térnünk. 25 kilóméterrel odébb egy rossz kanyar után ugyanazon autópályán visszatértünk Tessalonikibe, mert nem lehetett megfordulni (igaz, vagy 3 helyen is megtehettük volna azt rendes kijáratoknál, de a sofőr azokat mindig későn vette észre). Megfordulásunk életveszélyes volt, mert a nagy forgalom ellenére, a kettős záróvonalon fordultunk meg a busszal, csaknem tömegbalesetet okozva. A határok után megintcsak eltévedtünk, és olyan úton jártunk, ahol busz soha, de autó is csak ritkán járt. Mivel a pótkerekünk és az út állapota is kritikán aluli volt, a sebességet 20 km/h-nál nem léptük túl (többen fogadásokat kötöttünk, hogy sikerül-e leelőzni egy helyi traktorost, megjegyzem nehezen ment). Ezt a tempót majdnem 2 órán át tartottuk, igaz többször szóltam a sofőrnek, hogy nem jó úton megyünk, és nem voltam egyedül a feltételezésemmel, ügyet sem vetett rám. Végre csak megtaláltuk az utat, amin mennünk kellett volna. Néha elhaladtunk egy-egy színvonalasabb pihenőhely mellett, mi mindig a leglepukkantabbaknál álltunk meg, ahol jó drága boltban tudtuk megvenni az ehetetlen élelmiszerünk helyett a frisset. Érdekes módon az egyik sofőrt ezeken a helyeken mindenhol jól ismerték, és hatalmas tányér finomságokat kapott (valahogy az volt az érzésem, nem véletlenül állunk meg ezeknél a boltoknál). A határoknál viszonylag problámamentes volt az átkelés, kivéve a bolgár határt, mert ott a kamionok helyére kerültünk, ezért másfél órát állt a busz a tűző napon. A sofőrnek többször jeleztem, hogy valamit tenni kéne a légkondival, azt mondta, ő nem tud mit tenni.Lassan elértük a magyar határt, igaz, mivel megintcsak eltévedtünk, egy jóval távolabbit,mint amit kellett volna. A magyar határőr nagyot nézett, hisz a busz olasz rendszámú volt, a sofőrök szlovákok, és az utasok magyarok. Persze az érkezésünk a tájékoztató szerint a délutáni, esetleg kora esti órákra volt írva, a határt a következő nap hajnalán 4 órakor léptük át. Spórolásból nem mentünk rá az autópályára, mert az pénzbe kerül, így és az eltévedésünk miatt alkalmunk volt a kis magyar körutat is végigjárnunk. Kiderült, hogy nem tudták az utat, és térképük sem vot. Reggel 7 órára értünk haza, így a 30 órásra hirdetett út 42 és fél órásra húzódott. Örömmell hagytuk el a buszt, és csak bizakodhatunk, hogy az iroda kárpótolni fog bennünket.

Remélem azóta már tanultak a hibákból, és zökkenőmentes lesz mindenki utazása, amugy az utazás így utólag már nem zavar, csak a két és fél nap, amivel rövidebb lett az ottlétünk...

bye