Sziasztok!

Tegnap jó egyórás késéssel végre leszálltunk Ferihegyen. Ritkán örülök ennyire a hazatérésnek. Erről majd rögtön írok. Csirketojással már az induláskor felfedztük egymást, tündéri családja van, ők nagyon szerencsések, hogy nem oda mentek, ahova mi. Akkor most részletezem :

Argassi:

Közel van a fővároshoz, Zante gyalog is megjárható, bár az út elég veszélyes, beláthatatlan kanyarokkal. A város nagyon szokványos üdülőhely, nincs rajta semmi néznivaló, sok üzlet, taverna, bár, stb.,akik mind kb. ugyanazt kínálják, az áraik sem nagyon térnek el egymástól. Az elegánsabb hotelek környéke azonban mindig drágább. Sok lehetőség van autó és motorbérlésre, van minigolf-pálya, kisvonat, ami háromszor közlekedik naponta a fővárosba, oda-vissza 4 euró a felnőtteknek a jegy Zantéba. Piacot nem találtunk, de vannak zöldséges-üzletek, a közértekben is lehet gyümölcsöt, zöldséget kapni. Finom, édes sárgadinnyéket ettünk, de most drágább, mint a nyaralás elején, akkor 30 cent volt kilója, most több mint 1 euró. Nagy a zsúfoltság, főleg esténként óriási forgalom van, rengeteg angol, undorítóan viselkednek.

Krinas-ház:

Nagyon szakadt hely. Legalábbis mi eddig mindig jobb szálláson voltunk, mint ez. Sokadszorra utaztunk Görögországba, de ilyen ócska helyen még nem voltunk. A tulajdonos férfi legalább kedves, de a felesége elég barátságtalan volt, ami alighanem kedves honfitársainknak is köszönhető volt. A ház két épületből áll. Az első épület közvetlenül egy kb. 4 x 5 méteres kis medence mellett, majdnem az utcán áll. Kerítés nincs, egy pálma választja el a járdától. A szobák előtt egy erkélynek nem nevezhető folyosó van, ahol jönnek- mennek az emberek. Legalábbis a mi  magyar szomszédaink semmiféle tiszteletet nem tanúsítottak se irántunk, se a háziak iránt, a gyerekeik ott fociztak a szobánk ajtaja előtt, átmásztak a korláton, üvöltöztek, nem lehetett pihenni. Amikor a büfében megrendeltek valamit, rendszeresen előttünk kiabálták, hogy mit, mennyit kérnek, a barátaik éjjel egykor is ott söröztek és ugráltak a vízben, vizilabda-meccset játszottak. Honfitársainkat először finoman kértük, hogy legalább éjfél után ne csinálják ilyen erővel a fesztivált, de közölték, hogy ők most nyaralnak.Később már nem is szóltunk, csak igyekeztünk éjfél előtt nem hazaérni. (Ennek eredményeként ma 13 órát aludtam, de még most is fáradt vagyok.)  Mi is fizettünk a nyaralásért és nem akartunk a Lipótmezőn kikötni hazajövet. A medence mellett közvetlenül a tulajok által működtetett büfé üzemel. Ennek megfelelően mi, akik a 101. szobát kaptuk a lépcső mellett, közvetlen karnyújtásnyira ettől a helytől, inkább egy kocsmában éreztük magunkat, mint egy üdülőben. Ugyanis honfitársaink ott sütteték a souvlakit a szobánk előtt, a füst bejött, elviselhetetlen volt a bűz és a zaj. A lépcsőt valaki már az első este telehányta, de csak 3 nap múlva takarították el. Azokat sajnáltuk igazán, akik az emeleten fölöttünk laktak, 3 kisgyerekkel és autóbusszal jöttek, mert azok már 3 nap után olyanok voltak, mint a holdkórosok, a gyerekek nyűgösek voltak, mivel nem tudták magukat kipihenni. Szóval elszomorító, hogy még a magyarok sem voltak tekintettel egymásra, 4 család uralta a házat, akik nem tartoztak hozzájuk, azok elszenvedték a 12 napot. Éjjel 1-2 óráig ezek a jómadarak rajcsúroztak, 3 órakor jöttek hazafelé a duhaj, részeg angolok, 6 órakor a kukásautó csattogott az ablak alatt, 7 óra felé a tulaj közértjébe jött az áruszállító, be volt osztva, rendesen. A magyarok le sem mentek a partra, amit nem csodálok, kb. 3-4 napra béreltek autót, azzal jöttek-mentek, ilyenkor kicsit elviselhetőbb lett a ház, de ez is csak de. 10-18 óráig, mikor visszajöttek, minden kezdődött elölről. A ház mögötti másik épület sem jobb, ott rengeteg a szúnyog, a ház háta mögötti látvány a szeméttel, műhellyel, garázzsal elég lehangoló. A társalgó is itt van, de az ott álló tv nem működik, hol van kép, hol nincs. Mi nem tv-t nézni mentünk, de a VB-döntő és a Forma-1 többünket is érdekelt volna, ha lett volna mindig kép.

A tulajdonos által működtetett közért, ami szintén az épületek előtt van, valóban olcsó, de a kínálata sem túl gazdag, csak a legalapvetőbbeket árulják, viszont a beígért 10 % kedvezményt nem adták meg.

Az apartman felszereltsége nagyon hiányos. Van hűtő, villanyrezsó egy kicsi és egy nagyobb főzőlappal, egy fazék, egy serpenyő, lapos és mélytányér, kávéscsésze, poharak, meg némi evőeszköz. A kések életlenek, veszélyesek. Én egy zárlatos szendvicssütőtől csaknem meghaltam, még az a szerencse, hogy amikor felmelegedett levágta az egész házban az áramot, így nem lett bajom, hogy hozzányúltam. A vezeték szét volt égetve benne, tehát használat előtt ellenőrizni kell mindent, mert életveszélyes dolgok is vannak.

Sajnos a tisztasággal volt a legtöbb bajunk. A házban az ágynemű színe eredetileg szerintem fehér lehetett, de mi olyan szürke és sárga lepedőket kaptunk, hogy nem voltunk meggyőződve arról, kimosták-e egyáltalán, vagy csak átvasalták az előző vendégek után. A törölközök lyukasak, szakadtak, koszosak voltak, ilyet én itthon legfeljebb felmosórongynak használok. A plédek olyan koszosak, undorítóak és büdösek voltak, hogy a kutyámat sem fektetném rájuk, így ezeket gyorsan eldugtam egy fiókba, ne is lássam. Egy alkalommal elhúztuk az ágyat, hogy hozzáférjek egy konnektorhoz, de ami mögötte volt, az leírhatatlan. A szobában egyszer cseréltek lepedőket, hasonló színvonalon, mint a megérkezéskor, a szemetet egyszer vitték ki és valami ócska felmosóronggyal szétkenték a koszt, a homok csak úgy ropogott a talpunk alatt, a seprűt nem ismerik. Addig még enni sem tudtam, míg el nem mosogattam az összes edényt, volt, amiben ételmaradékot is találtunk.

Kb. egy hétig sztrájkoltak a szemetesek, ezért a városban mindenütt szeméthegyeken kellett átverekedni magunkat és irtózatos volt a bűz. Ha hozzáteszem, hogy a használt WC-papírt nem szokták beledobni a lefolyóba, akkor könnyen elképzelhetitek, hogy egy elhanyagolt falusi disznóólban inkább van illatszertárhoz hasonló szag, mint itt.

Strand:

Aki Argassiba utazik, annak nem nagyon lesz módja a parton fürdeni. Kb. 2-3 méter széles köves, koszos part van, ahol nincs annyi kosz, ott azonnal leraknak egy halom napágyat, napernyőt, elmenni se lehet mellettük, csak a vízen keresztül. Mi kitakarítottunk magunknak egy kis részt, az egyik hotel kerítése alatt, de elutazásunk előtti napon megjelent egy fiatal férfi és gereblyével, csákánnyal kaparászta a parti részt, valamint a maga sajátos gesztikulációjával tudtunkra adta, hogy jobban tennénk, ha elmennénk innen, mert ide napágyakat akar hozni. Amikor nem mozdultunk, 3 talicska szemetet öntött a lepedőnk mellé. Ennél a szállodánál van egy lépcső, ahol mi is felmentünk, és egy másik világban találtuk magunkat. A gyep, mint a bársony, a medence fantasztikus, rendezett, gyönyörű volt minden. Ugyanakkor, mikor észrevettek bennünket kérdezték, melyik a mi szobánk, s mivel nem ott laktunk kitessékeltek bennünket. Máshol sem volt jobb a helyzet. Most már valamelyest értem, mit érezhetnek a feketék Amerikában!

Mi nem akartunk mást, csak strandolni, élvezni a napfényt, meleget, vizet, beszélgetni, pihenni. Hát ez nem egészen sikerült.

Közlekedés:

Argassiban abszolút megbízhatatlanok a buszjáratok. Kétszer próbáltunk busszal bejutni a fővárosba, egyik alkalommal sem jött, így elmentünk gyalog. Az út ugyan nem túl hosszú, ám annál veszélyesebb. Rengeteg szerpentin van, ahol nem lehet kilátni, jön-e éppen valami. A görögök is és a túristák is versenypályának tekintik az utakat, tépnek ezerrel, a szívbaj jön az emberre. A taxi drága, meg át is verik az embert. Szóval azért kétszer besétáltunk Zantéba, főleg a szombat esti mise miatt, ami az ortodox templomban valódi élmény volt. Maga a főváros nem szép, nem is érdekes, az árak pedig drágábbak, mint Argassiban. Sokan béreltek itt autót, motort. Én olvastam a hozzászólásokat, s úgy döntöttem, szándékosan itthon hagyom a jogsimat, hogy ne essem kísértésbe. Szerintem az országúti közlekedés horror. Nincsenek táblak, útburkolati jelek, az utak rosszak, csúsznak. Sokan elestek a motorokkal, komoly sebeket szerezve, míg az autósok azt mesélték, hogy több évtizedes gyakorlat után is kiverte őket a víz, amikor néhány helyzetből kikerültek.

Étkezés:

Argassiban rengeteg étterem, bár, stb. van, de aki görög ételeket akar enni, az ne ide jöjjön! Kb. 5-6 féle görög kaja van, moussaka, souvlaki, néhány helyen esetleg tintahal, garnélarák roston, görög saláta, tzaziki. Mindenütt a hülye angolok nyomorult véres steakjeit áriulják, sült kolbászt meg hamburgert, hot dogot és mindenféle pizzát és pastát.Több helyen ettünk, gyros-tálat, valami marhapörkölthöz hasonló görög ételt, a legjobb hely egyrészt a belvároson kívül eső Elena- grill-house volt, ahol kellemesen, az olajfák alatt csendben lehetett étkezni, ráadásul viszonylag olcsón. A másik a strand felé vezető úton, a főutca kereszteződésétől kicsit lejjebb, egy elegánsabb étterem, az "Athina" nevű, ahol nagyon finom szálkamentes halat ettünk rákkal, tejszínes-kapros-gombás mártással, zöldségekkel körítve. Itt az adag nem olyan hatalmas, mint máshol, de vacsorára éppen elég. Ez persze drágább hely. Voltunk még egy Venetsiana nevű étteremben, ami a minigolf-pálya mögött van. Ez volt a legelegánsabb hely, de jól átvertek bennünket. Mielőtt bementünk, megnéztük az út szélén képekkel tarkított étlapo. A férjemnek megtetszett a töltött padlizsán. Szerencsére még németül is ki volt írva, mit tartalmaz az étel. Egy tálon lefotózva egy félbevágott padlizsán, púposra töltve valamivel, sjt a tetején meg valami paradicsomos mártás mellette. Gondoltuk, ez jó lesz. Bementünk, leültünk, rendeltünk, majd kihoztak egy kis tányérnyi fémedényben valamit, aminek a kinti leíráshoz semmi köze nem volt, nemhogy a képhez. Szóltunk, hogy mi nem ezt kértük, mire sértődötten, ordítozva közölték, hogy márpedig ez az, és még a végén mi szégyelltük magunkat. 17 euróért paradicsompürét kaptunk olvasztott sajttal, amiben nyomokban sem lehetett padlizsánt felfedezni.

Felháborított, hogy míg az angolok melletttünk nem egyszer csak ásványvizet fogyasztottak, illetve ketten ettek egy adag salátát, hogy kinyalták a seggüket. Mi az első 5-6 napon mindenütt nyomattuk a borravalót, de azt sem mondták, köszönöm. A "Peter" nevű helynél mi is már automatikusan átmentünk az utca túloldalára, annyira elegünk volt abból az erőszakos kis mitugrász behívó emberkétől. Viszont az "Athinában" megismerkedtünk egy kedves szlovák kislánnyal, aki jól beszél magyarul, Zsuzsi a neve. Ő június elején jött ide dolgozni, de már két hét után haza akart menni, annyira nem érzi itt jól magát. Még két hónapja van hátra, de már szeretne egy hónap múlva hazamenni. Ő azt mondja, ezek itt nem is igazi görögök, a legtöbb itteni ember albán, erőszakosak, durvák és rablóbandának nevezte őket

Látnivalók:

Hogy valami pozitív dologról is beszámoljak, az a hajós szigettúra volt. Nagyon szép egynapos kirándulásra fizettünk be egy helyi irodánál. Míg itt fejenként 16 eurót fizettünk, telepített Szilviánk 25 euróért kínálta ugyanazt. Volt, aki bedőlt neki, mi nem akartunk nála fizetni.Gyönyörű helyeken álltunk meg, háromszor is, fürödhettünk olyan tiszta és kék vízben, amilyet én még életemben nem láttam, eddig azt hittem, a fotókon ez csak valami trükk, de nem, ez igaz. Csodálatos hangulat volt a hajón, valahogy mintha nem is azokkal lettünk volna, akik a szárazföldön olyan otromba népség. Itt mindenki kedves, előzékeny volt, nem akarta a másik szórakozását zavarni.A hajón volt bár, mindenféle italt és édességet,szendvicseket árultak. A görög srác, aki angolul is idegenvezetett, jó humorú, kedves fiatalember volt, jókat nevettünk a szövegein. Nagyon figyeltek ránk, hogy senki ne vesszen el, noha a hajón legalább 300 ember volt, és ahol kikötöttünk fürdeni , más hajók is horgonyoztak. Mégsem volt zsúfoltság.

Szerettünk volna még egy teknős-túrára is elmenni, az 15 euró lett volna, de miután két kisgyerekes család is úgy jött vissza egy ilyen útról, hogy sírtak a gyerkőcök, mert nem láthattak tekit, mi már nem fizettünk be. Lementem a mi görög utazási irodánkhoz, megkérdeztem,miért nem voltak teknősök? Erre azt válaszolta, hogy a tojásrakás ideje július közepéig tart, ilyenkor már ritkábban jönnek ki. Az azért bosszantó és nem is egészen tisztességes szerintem, hogy emellett az utakat úgy hirdetik meg, hogy garantálják a teknőslátást. A Kefalónia-kirándulás sajnos nem a mi pénztárcánkhoz volt mérve, így arra nem tudtunk befizetni (45-50 euró/fő) Egyébként is mi nem utazgatni akartunk, hanem pihenni, de ez elég kevéssé sikerült.

Összegzés:

A visszafelé induló reptéri találkozónál több útitársunk beszámolóját is meghallgattuk. Voltak elégedettek, de úgy tűnt, többen voltak, akik nem jönnek ide többet, mert hasonló élményeik voltak, mint nekünk. Többen fontolgatták, hogy panaszt tesznek az Aeolus irodánál. Én is be fogok menni, és panaszt fogok tenni. Gondolom, nem azért kérik meg az adatainkat, hogy legyen valami, amit ráírnak a papírra, hanem meg kellene nézni a szálláshely beosztásánál, kit, hova tesznek. Különben pedig mi nem is a Krinas-házba akartunk menni, de közölték,hogy csak ott van hely. Akkor legalább azt megtehették volna, hogy egy csendesebb szobát kapjunk, bár ez abban a házban majdnem lehetetlen.

Kedves utazni vágyó vagy utazás előtt álló honfitársaim!

Mindenki jól akarja érezni magát. Ezen belül is lehet kultúráltan viselkedni, nem állatok módjára, mint  amit mi sajnos megtapasztaltunk. Legyetek egymáshoz kedvesek, türelmesek és arról ismerjenek meg benneteket, hogy szeretitek egymást, mert akkor lehet, hogy másképp fognak hozzáállni a magyarokhoz is.

Remélem, aki most fog elutazni, minezek ellenére jól fogja érezni magát, ezt szívből kívánom. Mivel nekünk hagyományos automata gépünk van, sajnos nem tudok fotókkal szolgálni. Amúgy szerintem a mi fotóink közel sem olyan szuperek, mint ahogy azt néhányan elkészítették.Mára ennyit, ha kérdésetek van, szívesen válaszolok. Üdv: Cümőke