Zakynthos a jón-szigetek közül a legrégebbi. Területe 404 km, melynek egy részét hegyek foglalják el, a legmagasabb pontja: a Mount Vrachionas (756 m) Legnagyobb hosszúsága 40 km, szélessége 20 km, partvonalának hossza 123 km. A sziget termékeny síkságait buja növényzet borítja; olíva-, citrus-, mazsolaszőlő-, és szőlőültetvények terülnek el lustán a tájban, a sziklás partok pedig kristálytiszta vízbe érnek a nyugati oldalon, búvárkodásra csalogatva.A nyári nap forró sugarai lágyan simogatnak a homokos partokon, napfürdőzésre csábítva a pihenni vágyókat. Akik ellátogatnak a navagio-i öbölbe és megtekintik az itt hajótörést szenvedett és a hófehér homokba félig elsüllyedt csempészhajót, életre szóló élményt szerezhetnek. A természeti szépségek sokasága északon is várja az utazókat: a Kék-Barlangcsoport ragyogó kékes derengéssel övezi a víz alatti természetet. Itt élnek a sziget őshonos mediterrán fókái, akik itt hozzák világra kicsinyeiket. Zakynthos jelképe a cserepes teknős; védett állat, kizárólag ezen a szigeten él.

A nevezetességre vágyók is megtalálják az őket vonzó látnivalókat a kirándulások során. A gyönyörű Zakynthos város kanyargós, szűk utcácskáival, tágas, fenséges tereivel vár. Barátságos, teraszos kávézók hívogatnak egy jó frappé vagy egy finom fagylalt elfogyasztására. A velencei hatást érezhetjük az épületeken és a városban található szobrokon, műemlékeken is. Ugyanitt áll a Solomos (a görög himnusz írója) Emlékmúzeum is. Ha pedig leszáll az este, csillogó, nyüzsgő helyszínné változik a város, az ékszerüzletek egyedi arany-és ezüstékszereket kínálnak, bőrdíszművesek kabátokat, öveket, táskákar árusítanak, a világcégek üzletei márkás árucikkeket forgalmaznak. Az ajándéküzletek helyi specialitásokat is árulnak: sajtokat, olívaolajat, nugátot és helyi mézet, szárított fűszereket és mutatós kerámiákat. Akár a kultúra, akár a természet vonzza az érdeklődőket, mindenki szívét megérinti az itt szerezhető emlékek sora.

Zakynthos város a várhegy lábánál terül el, nyugaton a tenger övezi. 1953-ban egy földrengés megsemmisítette az épületeket. Az újjáépítés tökéletesen rekonstruálta a korábbi stílust, amely vegyítette a velencei hatást a neoklasszicistával, fűszerezve néhány sajátossággal.
Az antik korban a település a hegy csúcsán helyezkedett el, ám a népesség növekedése a várost a hegy lába felé terjesztette. Mivel ez a terület is szűknek bizonyult, a part mentén növekedett tovább a város. A kereskedelem növekedése és a megállíthatatlan fejlődés találékonyságra ösztönözte a szigetlakókat. A partközeli területeket feltöltötték, hogy minél nagyobb teret nyerhessenek. Ennek a munkának az eredménye a Solomos tér, illetve a Szt. Nicolas templom a Mole szigeten, amelyet híd köt össze a várossal.
A Solomos tér a város legnagyobb tere, mely elegánsan tagolt fasorokkal és virágágyásokkal, egy- és kétszintes arisztokratikus épületekkel övezett. Itt található a görög nemzeti költő, Dionysios Solomos emlékműve is. Esténként itt, a tér központjában az emberek időt szentelnek egy kellemes sétára. Szintén itt található a Szt. Nicolas temlom, amelynek velencei homlokzata épen maradt, külsejét pedig korhűen helyreállították. A Solomos tér másik impozáns épülete a Bizánci Művészetek Múzeuma. Az itt található ikonok hű képet adnak az egyházi festészet helyi hagyományairól. Az ikonokon kívül hellén és bizánci szobrok és plasztikák alkotják a kiállítás anyagát.
A közelben található a Szt. Markos tér, ami történelmi hely: itt égették el a közrendbeliek a Libro d'Orot (Arany Könyv). Ez a könyv tartalmazta a helyi nemesek névsorát, akik a velencei megszálloktól kiváltságokat élveztek. A könyvégetés akkor történt, amikor a sziget felügyeletét a franciák vették át.
A Rouga utca a főváros régi és mostani központja, egyben főútja is. Évszázadokon át ez volt a kereskedelmi centrum, máig megőrizte a helyzeti fontosságát. Napjainkban ez a környék foglalja magába a város legfelkapottabb üzleteit.
A főváros másik legfontosabb utcája a Strata Maria, amely a Solomos tértől a tengerparton halad egészen a Szt. Dionysios templomig. A templom névadója egyben a sziget védőszentje. A Strata Maria a nap minden órájában igen forgalmas: a kompról kiáradó emberek, az üzletek kirakatait nézegető turisták és az este enyhet adó óráiban itt sétáló helybeliek egyaránt zsongó tarkabarkaságot visznek a sziget életébe. Szintén a Strata Marián található a kompjegypénztár és a buszpályaudvar.
A Szt. Dionysios templom névadója a XVI-XVII. sz. fordulóján szerzetesi életet élt a Zakynthostól délre fekvő Strofades szigetén, a világtól elvonultan. Élete során a Szentföldre igyekezett, amikor Éjina püspökévé választották Athénban. Rossz egészségi állapota miatt azonban vissza kellett térnie Zakynthosra. A temlomban álló ezüst szarkofág, amely maradványait tartalmazza, Diamantis Bafas munkája. Az ő ünnepét augusztus 24-én tartják, amikor misét celebrálnak és relikviáit körbehordozzák a városban.
A hegyen felfelé haladva a Filikoni Szt. György templomot találjuk. A hegy magasabb része Bochali, ahonnan csodás kilátás nyílik az alant elterülő városra, kávézók, éttermek várják a kitikkadt utazókat.
Akit a történelmi emlékek érdekelnek, megtekintheti a Tengerészeti Múzeumot vagy a velencei erőd maradványait.

Zakynthos sziget két, nemzetközileg védett állatfajnak ad otthont: a mediterrán fókának, amely az északi sziklás partoknál él, illetve a hely jelképévé vált cserepes teknősnek. Ez a faj évmilliókon keresztül Zakynthos déli partját használta költőhelyéül. Egykor az egész Földközi-tenger területén megtalálhatóak voltak, de mára számuk jelentősen csökkent, egyedül itt élnek.