Reggel hatkor indult a gép a 2B-ről. Már négykor kint kellett lenni a reptéren, de nem bántam, mert így izgalmasabb volt. Az út gondmentes volt, csak egy-két légörvény zavarta a nyugalmunkat. 1 óra 40 perc múlva megérkeztünk Zakynthosra. Helyenként felhős volt az ég, de meleg volt és szél. A reptéren várt bennünket a sokat emlegett Zsófi. Az előző beszámolókban nagyon lehúzták őt, de én nem tudok túl sok rosszat mondani róla. Sőt alig láttam. De amikor találkoztam vele, mindig rendes volt. Igazából nem csodálom, hogy néha idegbeteg, mert egy az olyan utassal, aki azért reklamál, hogy rossz volt az idő és a  méteres hullámok ellenére nem kötött ki a hajó a Navagio öbölnél, én sem tudnék mit csinálni. Szóval néha már sajnáltam, hogy ennyi majommal van körülvéve. Én úgy voltam vele, hogy inkább ne kössön ki a hajó, de legalább nem vág bennünket a hullám neki a sziklának.

A szállásra kb 15 perc alatt odaértünk és ott is kb 30 percet kellett várni, hogy a szobát átadják. Semmi kifogásolni valót nem találtam a szállásban, mondjuk nekem vagyok egy kukacoskodó típus.

Az érkezés másnapján Zsófi tarott egy kis megbeszélést a medencénél, amiben tájékoztatott minket a fakultatív programokról. Mi egyikre sem fizettünk be, inkább egyénileg vettük be a szigetet. Autót béreltünk a Pelagros toursnál, ahol egy magyar fiú dolgozik. János nagy segítségünkre lett, és a nyaralás végére jól összebarátkoztunk. Egy Skoda Fabiát béreltünk 6-an J. Így lett fejenkét 26 euró biztosítással 3 napra. Másodszorra egy Citroen C3-at béreltünk 24 euróért. Itt fizettünk be egy egésznapos hajós útra. Az Alexandros nevű fast boattal mentünk. Mivel 9-en mentünk egyszerre, így 20 euró helyett 18-at fizettünk. A hajó kényelmes volt, mi a legfelső szinten ültünk. A Navagio öbölnél nem álltunk meg mert nagyon durva hullámok voltak. Ahogy már írtam, volt olyan hülye ember, aki azért hisztizett, hogy őt nem érdekli a hullám, de kössön ki a hajó, mert ő ott akar fürdeni. Abszolút nem érdekelte, hogy voltak gyerekek vagy idősek a hajón, akik féltek a marha nagy hullámokban.

Úgy volt az út meghírdetve, hogy hajó 3-om helyen áll meg fürdeni, de mivel a hajóroncsnál nem sikerült, így keresett egy másik szakaszt és ott horgonyzott le. Nagyon korrektek voltak.

A legnagyobb szívfájdalmam az volt, hogy nem éreztem azt, amit annak idején, amikor a görög honban jártam. Argassi és Laganas is nagyon el van nyugatosodva. Szinte elviselhetetlenül sok volt az angol, akik rémes öltözködésükkel és végtelen primitivitásukkal kiríttak a többi ember közül. Argassi úgy tűnt nekem, mint egy reklám falu. Nem őrizte meg görögös báját, hanem átszellemülve apartman rengeteg lett. A tengerpart elfogadható volt, de némely helyeken förtelmes. De ez nem vette el a kedvünket a tengertől, mert kocsival, robival vagy bringával el lehet menni a közeli strandokra. Mi is így tettünk, sikerült olyan bringát bérelni, amin nem volt jó a fék és a váltó sem. Így vágtunk neki az Argassi-Porto Zorro szakasznak, ami kb 10 km, hegyi szerpentineken és tükör sima úton át. A lepukkant bringa 5 euró volt, de inkább a drágábbat javaslom mindenkinek.

Kocsival nekivágtunk a szigetnek. A parton hiányolt görögséget megtaláltam a hegyekben. Tökéletes harmóniában élnek ott az emberek a természettel. Kedvesek és nyugalmat sugároznak. Sok időt töltöttünk a hegyi falvakban, mert őszinte csodálattal töltött el bennünket. A sziget nyugati partja nagyon sziklás és lélegzet elállító. Amikor a hajóroncs fölötti sziklafalon álltam nem hittem el, hogy ott vagyok és talán most sem hiszem el. Aki Porto Vromiba megy az nagyon vigyázzon mert nagyon durva szerpentinek vannak lefelé és iszonyatos szakadékok. Mi hatan a kocsiban percenként sikongattunk, volt is miért ugyanis leégett a fékünk. Nem igazán bírta a terhelést. De megérte, mert gyönyörű hely. Zakynthos városba érdemes volt sétálgatni, mert tipikus mediterrán város. Zsúfolt, mégis csodás. A leanderekkel és petúniákkal díszített kis sikátorok  még a depresszós lelkeket is derültté teszik. A partmenti főúttól párhuzamosan a hegy felé kiváló helyi kifőzdék vannak. Tiszták, olcsók, ízletesek. És ami a legfontosabb: a helyiekkel ettünk együtt, nem volt turista kavalkád.

A Kék barlangokhoz elmentünk kocsival. A hegyen van két szélmalom, ami nagyon szép. Onnan lefelé vezet egy lépcsősor a barlangokhoz. Ott szinte csak ugrálva lehet vízbe menni. Fantasztikus élmény volt a több méteres sziklafalon mászkálni, majd beleugrani a tengerbe, végül búvárkodni.

Agios Nikolaos előtt van egy kis part rész az a neve, hogy Mikro Nisi. Nagyon szép a partja és tiszta a víze. Igazából a köves és a sziklás partokat részesítettük előnyben, mert ott kristálytiszta volt a víz, és volt élővilág. Ja, és nem volt mindenem homokos. Kerit sem szabad kihagyni, mert a világítótorony alatti táj nagyon szép. Gerekas strandja nagyon nagy és széles homokú, ugyanúgy, mint Laganasé. Itt nagyon meleg volt a víz, ezért annyira nem jött be a hely. Sajnos teknőst nem láttunk. De a vízben találkoztam egy polippal. Azóta sem tudom eldönteni, hogy ki volt jobban megijedve. Anafonitria közelében van egy étterem egy kanyarban, aminek Margarita a neve. Ott érdemes megkostolni a muszakát, mert isteni finom. A házninéni még a családnak sütött kenyeréből is megkínált.

Hazafelé út kicsit vontatott volt, mert a tűző napon kellett állni. Ugyanis az embereket a reptérre csak tizesével engedték be, mivel nem fértek el ennél többen. Iszonyú kicsi a reptér. De túléltük, bár fáradtan kicsit idegesítő volt. Görög idő szerint négykor indult a gép, és magyar idő szerint 16:45-kor szállt le.

Összefoglalva, nagyon jól éreztem magam, mert a fantasztikus barátaimmal mentem és mert csodálatos a sziget. Felejthetetlen élményekkel jöttem haza, de azért mert tettünk arról hogy azok legyenek. Ennek ellenére és nem mennék vissza, mert nem azt kaptam, mint amit más görög kis faluban, vagy például a peloponnészoszon. És ezzel a véleménnyemmel nem voltam egyedül, mert az utastársaimmal beszélve is hallottam ezt. Szóval a görög feeling elmaradt.

Üdv,mindenkinek: Eszter