Utazás:

Az előző beszámolókat olvasva, indulásunk előtt aggódva felhívtuk az irodát, hogy megtudjuk vajon ránk mi vár. A hölgy, aki felvette a telefont cáfolt minden információt, és tudtunkra adta az út 33 óra lesz, légkondicionált, használható WC-vel ellátott, korszerű busszal fogunk utazni, magyarul beszélő utaskísérővel, és a 14 órás komppal kelünk majd át a szigetre. Még hozzátette, hogy magyarnyelvű filmek lesznek a buszon, bár mi ezt nem kérdeztük.Az indulás napján, valóban időben várt minket egy hölgy az utazási irodából. Kedvesen fogadott szétosztotta a részvételi lapokat, még egyszer elmondta, hogy a 14 órás kompot fogjuk elérni, megvárta, míg felszállunk a buszra majd távozott.Az irodában emeletes busz képét mutogatták nekünk, ám ez nem volt az. A hely is igen szűk volt, de még reménykedtünk, hogy minden más rendben lesz. Hamarosan feltűnt, hogy csak két sofőr van a buszon, az ígért hárommal ellentétben, és utaskísérőnk nem beszél magyarul, sőt a sofőrök sem, illetve egyikük igen, de nem anyanyelvi szinten és ő is elég szűkszavúra fogta a tájékoztatást. A legszomorúbb, hogy a szlovákon kívül semmilyen más nyelven sem beszéltek, vagy nem voltak hajlandóak megszólalni. Az WC nem volt nyitva a buszon, ami azért lehetett, mert nem is volt rajta klotyó. Légkondicionálás hiányában pedig napközben a buszon lévő hőmérő szerint 35 C volt a benti hőmérséklet. Ráadásként még néhány kritikán aluli magyar és szlovák filmet is megnézhettünk.Az egyik megállónál megkérdezte az utasokat a sofőr, hogy mit szeretnénk? Ritkábban álljunk meg, és érjünk a kikötőbe reggel 9-10 óra felé, és bár a 14 órás kompra szól a jegyünk, addig pihenhetünk a tengerparton, vagy tartsuk a 4 óránként hosszabb megállókat, és inkább később érjünk oda. Mindenki a gyorsabb haladás mellett voksolt.Reggel 8 órakor mikor átkeltünk Pátránál a hídon úgy tűnt valóban a kikötőben leszünk az ígért időre. Ám ekkor eltévedtünk, pedig ott ült elől mindkét vezető. De nem tűnt fel nekik, hogy a másik oldalukon van a tenger, mint ahol a térkép alapján lennie kéne. Mentünk volna Athénig, ha az utasok nem szólnak a sofőrnek. Tájékoztatás 0. A buszon ülők 90 %-a négy óra utazás után vette észre, hogy jé, már megint ott van a híd, amin átjöttünk.Ekkor már kezdett bizonytalanná válni, hogy elérjük-e a kompot. De oda értünk fél kettőre, mindenki örült, egészen addig, míg közölték velünk, hogy erre bizony nem szállhatunk fel, mert a mi jegyeink a fél hatosra szólnak. Jó hogy az irodában is hazudtak, az induláskor is, és egész úton, pedig pontosan tudták, hogy ez lesz, mert már a zsebükben voltak a kompjegyek.Cuccainkat a buszban hagyva mehetünk, ahova akartunk. A sofőrök ekkor már szörnyű állapotban voltak, de sebaj fáradságukat sörrel csillapították. Mi meg kétnapi mocsokkal magunkon, felrángattuk a 40 fokos buszban magunkra fürdőruháinkat és próbáltuk élvezni a tengert. Nem nagyon ment, elég koszos volt itt a part, árnyék sehol.17 ó-ra kellett visszamenni, mi már fél ötkor ott voltunk, még egy kis homokot is begyűjtve a kétnapi mocsokhoz és persze mindenkinek sikerült rákvörösre égnie, mivel a naptejet előbányászni már nem tudtuk táskáinkból. Az addig őrizet alatt hitt csomagjaink szanaszét a busz nyitott rakterében. Szerencse, hogy nem tetszett meg senkinek. A beszámolókat nem olvasott utasok számára ekkor derült ki, hogy a busz bizony nem jön át velünk. Csomagjainkat cipelhetjük mi. Volt is nagy felháborodás, de a válasz annyi volt a sofőr részéről, hogy nem ő az illetékes.Zakynthosra érve várt minket Holló Zsófia helyi idegenvezető. Már kinézetében is riasztó egy látvány. Szállásaink alapján buszokra tessékelt minket. Csomagjainkat magunknak kellett a raktérbe pakolni, miközben a sofőr fennhangon még sürgetett is. Végre felszálltunk. Ám kiderült, hogy Zsófia rossz helyre irányított néhány utast. Újabb ki és bepakolás. Végre elindultunk. Útközben még gúnyos hangnemben meghallgathattuk, hogy Zsófia tudja ám milyen hosszú az út busszal, ő is azzal jött, de mindegy, mert már úgy is itt vagyunk. Ez valahogy senkit nem vígasztalt, tekintve, hogy az éves pihenésünket jöttünk eltölteni nem pedig dolgozni érkeztünk a szigetre.A szállásunkhoz érve kiderült, néhány utastársunk bár már márciusban lefoglalta szállását, mégis más helyen fog lakni, mert már nem jutott neki hely az utazási szerződésében szereplő apartmanban. Az újonnan megjelölt szállás persze alacsonyabb színvonalú volt. De nem lehetett mit tenni Zsófia nem segített.Mi Argassiban laktunk a Krinas apartmanban. 4-en utaztunk, és egymás melletti emeleti szobát kértünk. A repülővel 11 órakor érkező barátaink meg is kapták ezt, érdeklődésükre, hogy a mi szobáink rendben vannak-e, Zsófia válasza, hogy 3 perc múlva mindenről tájékoztatást ad. Majd elment, és legközelebb este fél nyolckor került elő velünk együtt. A 41 órás buszút után meg is kaptuk az információt. Mi egy másik épületben leszünk a földszinten. Nem kis felháborodásunkra a probléma megoldódott. Az üdvözlő ital valamiért elmaradt.Másnap Zsófia tájékoztatót tartott. Meg is jelentünk, gondoltuk esetleg tehetünk valamit kényelmesebb visszautazásunk érdekében. Ám a tájékoztató azzal indult, hogy a visszaútról nem hajlandó beszélni, mi se mondjunk róla semmit, majd megjelöl egy másik fogadóórát és akkor lehet erről a témáról kérdezni.Ezután a helyi utazási irodák, helyi buszjáratok, autókölcsönzők, és az általa nem ajánlott éttermek lejárató kampányába kezdett. Fenyegető stílusban előadta, hogy ezek az irodák csak a haszonszerzésre törekednek, nem törődnek az utasokkal, és magunkra vessünk, ha el merünk velük menni. Továbbá akkor is magunkra vessünk, ha nem az ő általa ajánlott autókölcsönzőnél bérlünk járművet, vagy nem ott eszünk, ahol ő mondja, vagy esetleg fel merünk szállni valami helyi járatra. Még hozzátette, hogyha nem az iroda által kínált szolgáltatásokat vesszük igénybe, akkor, rá ne számítsunk, ha bajba kerülünk, ő nem fog segíteni. Aztán már nem tudom mi volt, mert elegünk lett és faképnél hagytuk.Következő fogadóóráján, miután már nem akarunk vele többet találkozni rátértünk a lényegre. Elmeséltük milyen volt a buszutazás, és kértük tegyen valamit a kényelmesebb visszaút érdekében. A válasza az volt felháborodva, hogy ő mit tudna tenni, amikor itt van a szigeten, az iroda meg Budapesten. Majd hozzátette, hogy neki nem ez a feladata, hanem a sziget lévő problémák megoldása.Mi azt hittük legalább a telefont, vagy a számítógépet tudja használni, de ezek szerint azt sem.

Visszaút:

Fél tízkor kitettek minket a szobából, a recepción hagyhattuk csomagjainkat, és egy szobát is kinyitottak a számunkra. A repülővel utazók busza egy órát késett így 12.30-kor indultak, és közben már az új lakók is megérkeztek. Valahogy ők sem kaptak üdvözlő italt.És közülük is akadtak páran, akiknek szállás gondjaik támadtak. Zsófia bár mint ahogy ő maga mondta feladata, a szigeten lévő problémák orvoslása, elintézte annyival a felháborodott pocsék szállásra elhelyezett utast, hogy „már a repülőn megmondtam, hogy nem itt fog lakni”.A mi buszunk is késett fél órát, így fél háromkor indultunk el. De itt is volt egy kisebb kavarodás, mert a máshol elszállásolt utasoknak Zsófia elfelejtette mondani, hogy ők nem busszal mennek, hanem majd taxi jön értük a szállásukhoz. Felszólították a Tesco apartman lakóit, hogy szálljanak le a buszról. De nem lehetett tudni kiről van szó, mivel szegényekkel a szállásuk nevét sem közölték egész ott tartózkodásuk alatt. Zsófia eközben isten tudja hol volt.A negyednégyes komppal mentünk át, és már fél ötre a kikötőben voltunk. Ismert szlovák utaskísérőnk már várt minket, még mindig nem tanult meg annyit sem magyarul hogy jó napot.Nagy örömünkre buszunk üresen állt, gyorsan bepakoltunk és már szálltunk volna fel, az induláshoz, ám ekkor egy dülöngélő, piros orrú pofa rajzfilmfigurás alsónadrágban illegve közölte, hogy majd csak kilenckor indulunk az előírt pihenőidő miatt. Beszélni alig tudott, sajnos nem csak magyarul, hanem valamitől már semmilyen nyelven nem tudott megszólalni.A csomagtér már bezárult fürdőruháink benne. Így már a tengerben való fürdés lehetősége is elveszett. Elindultunk valami árnyékot keresni, de előtte megkérdeztük az alsógatyás sofőrt illedelmesen, legyen szíves pontosan megmondani, mikorra kell visszajönnünk a buszhoz. Mint akit álmából riasztottak fel bőgte oda artikulálatlan hangon. „ Miööőő vaööoőn? Nem tudtuk sírjunk vagy, inkább nevessünk rajta.Egyébként meg a csomagokat sem segített bepakolni, meg egy köszönést sem eresztett meg.A városban tűzött a nap, páran gondolták, beülnének valahova, inni, enni valamit. De mire visszamentek a buszhoz pénzért, azt zárva találták.Így töltöttünk el majd 5 órát étlen szomjan bárok lépcsőin, és útpatkákon üldögélve a hőségben. A sofőröket egy bárba láttuk bemenni, szóval nem sokat aludhattak.Fél kilencre visszamentünk a buszhoz. A sofőrök is megérkeztek háromnegyed körül, ám ekkor még vacsorázni kezdtek, majd kávézni.Negyedtízkor indultunk el. Szerencsére előkerült egy harmadik kipihentnek látszó sofőr, de utaskísérőnk eltűnt. Ő egy másik busszal utazott. Folyamatosan ezt a buszt követtük. Szlovák útitársainktól megtudtuk, azért mert a mi sofőreink nem ismerik az utat.Az első megálló is jól sikerült, egy olyan helyen tettek ki minket, ahol 1 db WC volt kb. 150 embernek. Gondoltuk sosem érünk haza.Aztán meghallottuk az a terv, hogy nem Bulgárián, hanem Macedónián megyünk keresztül. Bár arra ez a busz még sosem járt. Az eltévedéstől tartva megpróbáltunk beszélni a sofőrrel, azzal érvelve, hogy nekünk az iroda azt ígérte, hogy Bulgárián át, utazunk haza. A válasz úgy szólt, hogy őket nem érdekli mit ígért az iroda, nekik az irodához semmi közük, és ezzel le is zárták a témát.A másik busz kicsit korszerűbb volt, ezért hamar elhagyott minket, el is tévedtünk rögtön. Közben elromlott az ajtó, nem lehetett becsukni, így nyitott ajtóval utaztunk. A megállóknál meg nem nyílt ki, ezért azt sofőrök felváltva rugdosták. Miután megjegyeztem, hogy kicsit rozoga ez a busz, azt a válasz kaptam, hogy „akkor repülővel kell menni babám” Valahogy nem éreztem magam e dülöngélő alak kedvesének.Közben megint 35 C fok volt a buszon. A motor felett ülő utasok már a lépcsőn voltak kénytelenek utazni, mert annyira felforrósodott az ülésük.A Macedón határra érve az utasok nagy része örült, hogy de jó mindjárt Bulgáriában leszünk. Míg meg nem kapták a telefonjukra az üdvözöljük Macedóniában kezdetű sms-t. Volt is nagy csodálkozás.Útközben megnéztünk 2 magyar filmet, ebből az egyik valami szörnyű kínos mű volt. Majd egyhuzamban 6 db szlovák filmet bámulhattuk, ráadásul úgy üvöltöttek, hogy olvasni, vagy aludni sem lehetett tőlük. Még jó hogy utazás előtt az irodai alkalmazott hölgy, kérdezés nélkül esküdözött a magyar filmekre. Hozzáteszem 8 db szlovák utas volt csak a buszon és közülük is volt, aki beszélt magyarul. Persze ezek a sofőrök sem beszéltek semmilyen nyelven ezért volt olyan határállomás, ahol helyettük az utasoknak háromszor kellett két percen belül összeszedni, majd kiosztani az útleveleket, mert ők sajnos nem értették meg, mit kellene velük csinálni.Az utazás közben pedig végig gorombán beszéltek velünk, és az előre foglalt helyek sem voltak érvényesek egyik úton sem.Szóval szerintem a gyengébb idegzetűek ne utazzanak busszal, mert tényleg rémes élményben lehet részük.