|
Döreg beszámolója (forrás:index)
2006.09.01. 09:07
Üdv. Mindenkinek!
Mi is megérkeztünk Zantéról, jó volt, jól vagyunk, feleségem 1,5 kg-ot én 3kg-ot híztam, egyikünknek sem hiányzott.
Oda út: hajszálpontos indulás Ferihegy I-ről és érkezés Zakynthosra, az új terminál fogadja az érkezőket. Az idegenvezető – Eichardt Zsuzsanna – és a busz megtalálása után indult egy nem várt tortúra. 2óra 20 perces transzfer a reptértől Argassiba a Hotel Contessába. Logikus módon először a laganasi szállodák és apartmanok lakóit tették ki – itt voltak olyan gondok, hogy az előre lefoglalt egységek nem tudták fogadni a vendégeket, másikat kellett elfogadni. Ezalatt körbe- körbe jártuk Laganast úgy, hogy ezek után töröltem úti céljaim sorából. Majd minket tettek ki (6-7 család) Argassiban a Hotel Contessában. Innen mentek tovább Tsilivibe és Alykesbe. Remélem az Ő transzferjük tovább már nem volt bonyolódott.
Valahol 11 óra 30 perc környékén értünk a szállodához, a recepcióra. A szoba elosztás már előre meg volt, de a szobák még nem mind. Nekünk is várni kellett – már rosszat éreztem – ¾ 12 körül szóltak, hogy OK a szoba a 101-es. Nekem ez akkor még nem mondott semmit, csak mikor a portai személyzet egyik tagja fogta a bőröndjeinket és ment a lift felé és benyomta a -1-es szintet akkor szorult össze a torkom először. Bemenve a szobába konstatáltuk, hogy igen kicsi, úgy 3x3-as, de rend, tisztaság fogadott bennünket. Személyzet el, akkor mi egy kicsit körülnézünk. A fürdőszoba is kicsi, oly annyira, hogy a WC-re csak úgy lehet beülni, hogy a lábunk a mosdó alatt volt. Hát ez van, végeredményben nem a szobában és a slózin akarjuk eltölteni a nyaralásunkat, de aztán kimentünk az erkélyre, ami méretre jó, csak az utcaszint alatt van. Egyik oldalról egy másik szálloda gazdasági udvarára néz, a másik oldalról pedig egy Calipsó nevű koktélbárra igaz közben volt egy csodálatos, bőven termő Lemó fa. Na itt szakadt el a cérna és visszamentem a recepcióra, és ami kifért a csövön mindent elmondtam, felháborodottan, németül a recepciós hölgynek. Mérgem fokozatosan csökkent, ahogy észrevettem, hogy szegény a külső felinduláson kívül semmit sem ért, lévén nem beszél németül, csak angolul és ugye görögül – én meg e kettőt nem. Na innentől kezdve aztán kézzel, lábbal és kevéske angolomat elővéve dűlőre jutottunk, hogy most 17.én nem de 22.étől kapunk egy másik szobát.
FIGYELEM! A CONTESSABAN A 101-ES SZOBÁT KERÜLNI KELL
Ezzel együtt, a Contessa egy nagyon tiszta, rendezett, jól vezetett szálloda, bátran merem ajánlani mindenkinek.
Innen kezdve csak a nyaralással foglalkoztunk, de azt még talán leírom, hogy kárpótolni akartam magunkat a fentiekért, De Tomaso által javasolt Elena Gril Hause felkutatására indultunk. Ott van, ahogy azt De Tomaso leírta, de délben nincs nyitva, csak este 7óra után, de tényleg szuper hely, ezek szerint már többszörösen kipróbálva.
Másnap jött Zsuzsika az idegenvezető és neki is előadtam a szoba gondomat, de Ő is csak addig jutott, mint én, de akart segíteni és ez jó pont. Hálából befizettünk nála egy szigetkerülő hajóútra 22.ére. Nagyon szép volt, és sokat segített a saját kirándulásunk alkalmával, mikor belülről autóval jártuk körbe a szigetet. Sajnos a hajóroncsnál nem kötöttünk ki a nagy hullámzás miatt, és ez kimaradt az élmények sorából a későbbiekben is. Irigykedve figyeltem a sok, hangyányi embert, akik fürdenek a Navagio öbölben, mikor fentről a kilátóról néztünk le, és fényképeztük, a kötelezőz. Még a hajóút során, a laganasi öbölben váratlanul egy teknősbékát is láttunk, annyira meglepődtem és lenyűgözött a látvány, hogy mire elővettem a fényképezőgépet a jelenés megszűnt, azt hittem, hogy ezek kisebb állatok, de nem, ez egy jó nagy darabteremtés volt. Este 6 óra környékén értünk vissza a szállodába és közben megtörtént a szoba cserénk, nagy megelégedésünkre, a medencére néző erkéllyel, ahonnan a tenger és Zakynthos városa is látszik, méretre nagyobb is, úgy a szoba, mint a fürdőszoba. Ez a 313-as szoba volt.
23. a után autót béreltünk az Iliessa szállóval szemben lévő Manfrédó Travelnél, aki egy viszont értékesítő, mert az igazi bérbeadó a Traffic Rentals volt. Előtte körbejártuk az összes autókölcsönzőt, de mindenütt drágább volt, mint itt. 3 napra, teljes biztosítással 110 Euró volt egy KIA Picanto. Ugyanez a kategoria a Farossnál és az Ioniannál is 150 Euró volt. Az Olympic rentalst nem próbáltam, mert ott előjött megint, hogy nem voltak hajlandók németül beszélni, ez egyébként az egész utunkon nehézséget jelentett.
Autós kirándulásainkat úgy akartuk szervezni, hogy első napon a déli részt járjuk be, majd megcsináljuk a belső kört, nagyjából úgy ahogy azt De Tomaso javasolta, majd oda vissza megyünk a harmadik napon ami nagyon tetszett, vagy már nem maradt rá időnk. Az egészből az lett, hogy első napon lementünk Gerakasba, ott fürödtünk egyet – szép és jó a hely - de pl. nincs zuhanyozási lehetőség. Ez zavaró. Visszaindultunk északnak, a Porto Roma, majd a Szent Nikolas strandokat kerestük fel. Ez utóbbi tetszet, mint strand, kiváló a víz tisztasága és a homok, de valahogy a környezet egy kicsit kopár. Ja és van zuhany lehetőség! Viszont utunk során elérkeztünk a legszebb stranhoz, a Kaminia Beachhez. Előtte fent az úton a Szélmalomhoz címzett tavernában egy csodálatos halas ebédet ettünk, ragyogó kilátás mellett. Aztán le a beachez. Gyönyörű, legalábbis nekünk az volt. Mintha egy angol kertben járnánk, nyírt pázsit, árnyat adó fák alatt éttermi asztalok, székek, a parton napágyak, amiket a fogyasztás ellenében ingyen lehet igénybe venni. A vissza út volt egy kicsit gáz, mert a Kis Picantó nehezen viseli a 10% nál erősebb kitartó emelkedőket, kétszer is vissza kellett váltani egyesbe, és csak ketten voltunk a párommal. Féltem is a második hegyi nap előtt, de alaptalanul. Ki mentünk Keribe a csúcsra, majd vissza Lithakiaig és ott ”be a hegyek közé” ahogy azt De Tomaso javasolta. Nehezebb útra számítottam, igazán rendben vannak. Igaz kényszerből Ag. Leosban ki kellett állnunk, mert egy őrült olasz konvojba keveredtünk, 5-6 autó, szörnyű volt, ittunk egy jó hideg ásványvizet, és mentünk tovább – nyugiban. Mariesnél lementünk Porto Vormiba. Gyönyörű az út és a kikötő is. Innen lehet kishajóval elmenni a hajóroncshoz, de mivel még nagyon az elején voltunk nem tettük meg. Visszafele remekelt a kiskocsi a 10%os emelkedőket a szerpentineken ragyogóan vettük, nem kellett egyesbe visszarakni, a kanyarokban mindig lehetett olyan lendületet venni, amivel a következőig ellehetett jutni. Kb. félúton, van egy panoráma parkoló, csodálatos a kilátás, na és itt egy maradandó élmény, a parkoló őr kiváló, majdhogynem irodalmi németséggel beszélt. Ő is örült, hogy ha ritkán is de végre németül beszélhet. Távcsövet adott, jeges vízzel kínált, szóval jó volt. Tovább Anafonitrába. Itt érdemes megállni, már csak a lányok örömére is. Szőnyegek, kerámiák, méz, mézbe eltett dió és mogyoró, pisztácia és még ki tudja milyen olajos magvak, olívaolaj, fűszerezett is. Na és persze borok, úzók, sokféle változatban. Nekem speciel a boruk nem ízlett – lehet, hogy azért mert csak kóstoltam és nem ittam. Következett Ag. Georgiou Krimnon ahonnan le lehet menni a Navagio öböl felső kilátójához. Köves, kopár, koszos, de folyamatosan építkeznek, és biztos, hogy 4-5 év múlva biztos a kényesebb igényeket is ki fogják elégíteni. Tovább Bolimes, majd Elies következett. Elies előtt egy öreg kőbánya van, amit ma az előtte lévő étterem tulajdonosa egy kis helytörténeti múzeummá alakított át – érdemes megnézni. Nem beszélve arról, hogy milyen csodálatos a kilátás a már igencsak közellévő Kefalónia szigetére. Felérve a sziget északi csúcshoz a két kis szélmalomhoz fantasztikus kilátás vár mindenkit. Igazán gyönyörű. Visszafele, délnek indulva megálltunk Ag.Nikolasnál az ugyanilyen nevet viselő szigetecske előtt ebédelni, már majdnem vacsorázni. Az asztalunk majdnem a tengerbe ért, a kristálytiszta vízben apró, kis halak keresték a vendégek által kidobált kenyérdarabkákat iszonyatos „nyüzsit” tudtak csinálni, mikor észrevették a finom falatokat. A következő megállónk Makris Gialos kicsiny kikötője volt, szemben egy parányi szigettel Mikro Nisi vel, majd jött Xygia Beach a gyönyör egyik csúcs, mikor egy forró nap után az egy kicsit, talán hidegebb vízben lubickolhatsz – még most is megborsódzik a hátam, ha rágondolok. Ezután, észbe kaptunk, hogy már nagyon késő van, ezért a „lovakközé” csapva, kihagyva Alykest és az egész északi fürdőrészt Tsilivivel együtt Argassinak vettük az irányt. Gondolva, hogy majd holnap. De a holnap nem azt hozta. Egy olyan párral kiegészítettük az utazó keretünket, akik nem béreltek autót, és visszamentünk az első napon olyan csodálatosnak tartott Ag. Nikolaou Beachre és főleg Kamimibe, azzal, hogy a Dafni Beachet is meglátogatjuk. Egy kitűnő ebéd az olajfák alatt, ragyogó idő, szép strand – kinek van kedve autózni – különben sem találtuk meg a lejáratot Dafni felé. Későn értünk vissza a szállodába éppen, hogy kaptunk még vacsorát. Ennyit az autós Zantei élményeinkről.
Ha már a vacsorát említettem, nem szuper, de ehető igaz, kellő kreativitás kell hozzá. A reggelik még mindig ugyan olyanok, mint amit Gabika és Erzsó leírtak. Egy javaslat, ami a reggeliket feldobhatja, ha viszünk magunkkal instant levest, amit szeretünk, azt a reggelinél a teavízzel istenien el lehet készíteni. Lehet, hogy a súlygyarapodásomat is annak köszönhetem, hogy majdnem mindennap ebédeltünk, halat, halat és még egyszer halat.
Ami az autó nélküli napokat illeti azokat egy kivételével egy Remizza nevű, medencés, napágyas, napernyős koktél bárban töltöttük, ahol is mindezek igénybevétele a fogyasztás ellenében ingyenes. Nem muszáj ebédelni, elég egy sört meginni, vagy egy fagylaltot megenni és már szabad a pálya. Az objektumot úgy tudjátok megközelíteni, hogy ha lejöttök a főútra és ott balra, Zakynthos fele indulva a „három barát” vendéglőig mentek, és azzal szemben van egy kis utcácska, aminek a végén, a tengerparton ott van két koktél bár, az egyik, jobbra a már említett Remizza a másik, balra a Dimitros, ott nem voltunk, de úgytudom hasonlóak a feltételek. A Remizza előtt köves a tenger, de kb. 10m el jobbra egy másik apartman előtt végig homokos és tiszta a víz.
Az egy nem autós és nem Argassiban töltött napunkat Zakyntos városának felfedezésével töltöttük. 6 Euró a taxi be és ugyanennyi haza is. Vasárnapi napon voltunk bent, a Szent Dionysios templom előtt tett ki a taxis bennünket, nagymise után, Hatalmas tömeg, alig lehetett mozdulni. Bemenve a templomba csodálatos pravoszláv belső, nagy pompa – szép. Végig menve a kikötővel szembeni promenádon és üzlet, étterem soron kimentünk a mólóra, annak is a végén van egy kis taverna szerűség. Gyönyörű a kilátás Zakynthosra és nagyszerű látvány volt, ahogy az öreg helyiek (férfiak) ott találkoztak,4-5 csoport, ropogtatták a sült halakat, itták a kávéjukat, borukat és az úzójukat – sört egy sem ivott. Csak én. Fel akartunk menni az erődhöz, de nem volt jó térképünk és eltévedtünk. Gyalogoltunk egy jó nagyot, meg másztunk vagy 100 lépcsőt és egyszer csak ott a tábla, hogy Zakynthos vége Alykes 16 km. Na akkor vissza, és kárpótlásul, egy nagyon finom halat ettünk a „Molos” nevű tavernában a kikötőnél, egy jó fehérboros fröccs kíséretében, amit szintén nehezen értettek meg, hogy ha egyszer bort kérek, akkor minek a szódavíz, de hozták és így volt jó.
Összességében gyönyörű és élményekben gazdag 10 napot töltöttünk Zante szigetén. Köszönöm az elődök által leírt tapasztalatokat és javaslatokat, és ha az utódok közül valakinek kérdése van szívesen válaszolok, ha tudok. Mert tudjátok kétféle ember van: aki már volt Zantén és aki még nem.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
